2015 Évértékelő

02 Jan

Egy újabb éven vagyunk túl, én pedig itt ülök, hogy írjak egy 2015-ös évértékelést.

Van bennem egy kis belső ellenállás, amely általában ott van a legtöbb alkalommal, amikor leülök megírni egy bejegyzést. Valószínűleg még a perfekcionizmus mintám akar ilyenkor valamilyen szinten figyelmet nyerni magának. Amelyre persze az egyik legjobb ellenszer, ha csak tudomásul veszem, hagyom lenni, és írok elvárások nélkül.
Szóval ki is írom magamból már az elején, hogy továbblendüljek, és hagyjam a szavakat átáramolni rajtam.

Épp most voltam egy 5 napos “elvonuláson” pár jóbarátommal a zsámbéki Szépia wellness hotelben (amelyet nagyon tudok ajánlani), hogy kiértékeljük közösen az idei évünket, leszűrjük a tanulságokat, megtervezzük a következő évet, coacholjuk és támogassuk egymást, és kicsit fel is töltődjünk persze.
Egy igazán tanulságos, és fantasztikus éven vagyok túl úgy érzem. Habár voltak nyilván nehéz pillanatok, hullámvölgyek, amelyek mind-mind a legnagyobb tanulságokat rejtegették, ez volt a legjobb évem eddig, bár valahogy minden évre így tudok tekinteni. Valószínűleg a haladás érzése miatt érzem így.

12489971_530135123821724_1348669316_o

Lesifotó egész napos tervező session végén leharcolt állapotban. Rendkívül inspiráló volt a szoba berendezése, ilyet elfogadnék irodának is.

Első 3 hónap főként a január elejei tréningem megszervezéséről, illetve külföldi tartózkodásomról szólt.

Egyből a tréningem után kimentem Las Vegasba, ahol 3 hétre csatlakoztam coachként a világ egyik legnagyobb ismerkedést és szociális dinamikát oktató cégéhez. Ott tudatosult bennem, hogy mekkora utat jártam be.

Még tisztán emlékszem, amikor 2007 végén rájuk bukkantam, amikor egy nehezebben szocializálódó, kevésbé döntésképes, kevésbé cselekvésorientált személy voltam.
Majd a következő években részben az anyagaik tanulmányozása hozzásegített az életem gyökeres átformálásához.

Ott voltam így közel 8 évvel később, és könnyek szöktek a szemembe, amikor rádöbbentem, hogy mit is jelent ez. Most itt vagyok és ennek a cégnek a tréningjein coacholok.

Van egy belső “titka” a high achiever személyeknek, amit talán úgy lehetne magyarul leírni, hogy akik tágítják a határaikat, hogy többet és többet valósítanak meg az életükben, egy bennük levő hajtóerő hatására, erőfeszítéssel, elkötelezettséggel.

Én is ebbe a kategóriába soroltam magamat, egészen az idei évig, amikor is az vált a fő fókusszá számomra, hogy meghaladjam ezt a kategóriát, vagy mondjuk inkább, hogy a sokszor ezzel párosuló belső surlódást.

A belső titkuk ezeknek a személyeknek, hogy habár kívülről úgy tűnhet nagyszerű dolgokat valósítanak meg, belül úgy érzik, hogy ezek nem voltak igazán komoly dolgok, és mindig egyre nagyobb dolgokat akarnak létrehozni.

Ez lehet valakinek akár minél több pénz, minél nagyobb biznisz, minél jelentősebb projektek, számomra azt jelentette, hogy minél többet kihozni magamból, a lehetőségeimből.
A materiális dolgok valahogyan kevésbé tudnak motiválni, viszont a potenciálom minél nagyobb kiaknázása, a Mastery, mindig is az egyik fő hajtóerőm volt.

high-achiever (1)

És mi a frusztrációjuk a high achievereknek?

Az, hogy pont ez a szemlélet, amely eljuttatta őket a nagyszerű dolgokhoz az életükben, nagyszerű eredményekhez, akár életszínvonalhoz, akár kapcsolatokhoz, pont ez az, ami visszatartja őket a következő szinttől. Az pedig egy sokkal mélyebb megelégedettséget jelent az életben.

Jól ismerem kívülről belülről ezt a kategóriát mivel ez a szemléletmód változtatta meg az életem, tette lehetővé, hogy azt az életet éljem, amit megálmodtam sok-sok évvel ezelőtt, és rengeteg személlyel dolgoztam együtt, akik szintén ezzel a szemléletmóddal operálnak.

Sőt pont ezért imádok high achieverekkel dolgozni. Mivel ezek a személyek már túl tudtak lépni az alacsonyabb tudatszintek lehúzó erején, amivel a társadalom nagy része rendelkezik, amely külső körülmények okolásából, áldozatszerepről, és egy negatívabb világnézetről szól.

Ők azok, akik már vállalják a 100%-os felelősséget az életükért, hajlandóak tenni azért, hogy létrehozzák az életet, amelyet megálmodtak. Tudják, hogy rajtuk múlik, mit hoznak ki az életükből, nem külső körülményekből.

És ez a szemlélet mód miatt az idő haladtával tényleg nagyszerű dolgokat érnek el.
Itt jön az érdekes dolog. Mivel haladnak előre, megvalósítanak nagyszerű dolgokat, jobb életszínvonalon élnek, ezért ezek a személyek sokszor nem annyira érzik úgy, hogy bármin is változtatni kellene. Tudják, hogy sokkal boldogabbak, teljesebb életet élnek mint akár a régi önmaguk, amikor esetleg ők is az áldozat szerep tudatszintjein voltak, vagy akár más személyek, akiken látják, hogy még azon szintek rabjai.

Viszont pont ez a szemléletmód, amely meggátolja őket abban, hogy egy teljesen új paradigmára váltsanak, ahol egy még könnyedebb, örömtelibb, békésebb, mély megelégedettséget nyújtó állapotból tudnak élni. Mivel erről a szintről legtöbbször nincsen konkrét tapasztalatuk, ezért nem is tudják elképzelni, hogy mit nyújtana ez az életükben.

Ahogy az áldozat szerepben levő személyek se tudják, hogy mennyivel boldogabbak azok, akik már 100%-os felelősséget vállalnak az életük alakulásáért, és elkezdik kiaknázni a potenciáljukat, és megvalósítani nagyszerű dolgokat.
És miért írom le mindezt?

Mert pontosan ez az a folyamat, amin én is átmentem az idei évben.

 

Volt a régi életem közel 8 évvel ezelőttig, amelyben áldozatszerepet játszottam, nem vállaltam a felelősséget az életemért, és nem is élveztem azt igazán.

Majd az élet szerencsés véletlenjei folytán beindult bennem egy vágy arra, hogy változtassak, fejlődjek, megvalósítsak dolgokat, kimozduljak a komfort zónámból újra és újra, és ez pozitív katalizátorként átformálta az életemet a következő években.

Ennek hatására aztán eljutottam oda, hogy azt az életet éltem, amit megálmodtam, csodálatos helyekre utazgattam, nagyszerű élményekben volt részem, fejlődtem, tanultam, pozitív hatással lehettem rengeteg ember életére, imádtam a munkámat, nagyszerű kapcsolataim voltak, és boldog voltam.

Mindezek mellett volt bennem egy belső késztetés, amely arra sarkallt, hogy tovább és tovább hajtsam magamat. És ez a késztetés volt az, amely eljuttatott nagyszerű dolgokhoz, de szabotálta is azt, hogy még mélyebben értékeljem, és megéljem a pillanatokat.

Annyiból talán előnyben voltam legtöbb high achiever társammal szemben, hogy amíg valaki a biznisze építésébe, vagy sportkarrierje maximalizálásába fektette a rengeteg energiát, nekem nagyon nagy hangsúly került az emberi tudatállapotok mélyebb megértésére, amely lehetővé tette, hogy jobban tudatában legyek és módosítani tudjam a bennem lejátszódó folyamatokat, legyen az érzelmi állapotom megváltoztatása, vagy gondolataim formálása.

Az addigi szemléletmódom lehetővé tette, hogy megtudjam hogyan tud valaki maximális teljesítményt elérni, kiaknázni minél többet a potenciáljából, nagyszerű dolgokat létrehozni, előrejutni a karrierjében, élvezetesebb életet élni.

Az idei évek tapasztalásai pedig megmutatták, hogyan lehet egy mélyebb megelégedettséggel, hálával, nagyobb jelenléttel, szeretettel, együttérzéssel, belső békével élni, és ebből az állapotból valósítani meg nagyszerű dolgokat.

Mivel úgy éreztem, hogy ki kell törnöm az előző szintről, hogy még teljesebb életet éljek, és még jobban tudjam szolgálni az embereket, ezért így visszatekintve az elmúlt pár hónapra, azt látom, hogy öntudatlanul egy negatívabb asszociációm alakul ki a high achiever szemléletmóddal kapcsolatban.

Ez egyrészt egy természetesebb folyamat a változás hátterében, amikor azt érezzük egy bizonyos szemlélet, vagy viselkedés nem szolgál már minket. Szóval ez valamilyen szinten elősegítette az új szemléletmódhoz való haladást.

Másrészt viszont rövid távon úgy érzem kicsit vissza is vetett 1-2 területet az életemben ideiglenesen, amíg ez a folyamat erősebben lejátszódott.

Nagyobb fókusz került magamra, hogy feltárjam és mélyen meglássam azokat a berögződéseket, amelyeket magammal hoztam gyerekkoromból, és amelyek hatással voltak az életemre. Nagyobb fókusz került a tudatállapotok mélyebb megismerésére, analizálására, belső elcsendesülésre, és megfigyelésre.

Ez lehetővé tette, hogy teljesen új alapokra kerüljön a világnézetem, azonban okozott ellenállást bennem, hogy úgy éreztem túl sok időt töltöttem magammal kapcsolatos munkán, és mennyi plusz anyagot közölhettem volna le az idő alatt.

Nyilván egy szükséges és egy természetes szakasz volt ez, amely előbukkanhat az életünkben, hogy nagyobb fókusz kerül a saját világunkra, ezáltal lehetővé téve a paradigmaváltást.

 

Nagyszerű tanítóim voltak ezen út során, akik lehetővé tették ezt a belső transzformációt számomra.

Többek között:

  • Jed McKenna – Spiritual Enlightenment the Damnedest thing c. könyve
  • David Hawkins művei rengeteget segítettek (közülük is talán leginkább az Elengedés c. könyve, amelyet közel 15 példányban már szétosztottam ismerősök között, többeknél szintén radikális szemléletváltást okozva)
  • Csattos Ilona könyve (Vedd észre), és élő tréningjei (Csendo, illetve a Tudatos élet tábora)
  • Kristin Neff – Self-compassion (Együttérzés önmagunkkal), és Christopher Gerber – The mindful path to self-compassion
  • Micheal Neill (Inside out revolution c. könyve, illetve egyéb anyagai)
  • Langráf Arnold – ő a csontkovácsom, masszőröm, és egy spirituálisan elmélyült tanító, akivel a közös beszélgetéseink, és munkánk szintén rengeteget segített
  • Tony Robbins – Rengeteget segítettek a publikus anyagai, könyvei, videói, hogy high achiever szemléletmód előnyeit magamévá tegyem az elmúlt években, és idén eljutottam a fő 6 napos tréningjére is, amelyben pedig sokkal mélyebb hangsúlyt kap az eredmények elérésre, és potenciálunk kiaknázása mellett a mély megelégedettség is, köszönhetően a spirituális oldalnak, amely itt nagyobb hangsúlyt is kap, mint a publikus anyagokban
  • Továbbá a klienseim is nagyszerű tanítóim voltak, akikkel együtt dolgozhattam, és a közös munka folyamatosan segített egyre jobban letisztázni bennem is ezeket a paradigmákat.
  • és a legfontosabb: befelé figyelés, elcsendesülés, magam megfigyelése, viselkedéseim visszavezetése, feltárása a mindennapok során

Ezek a tanítók és a tanításaik segítettek sokkal mélyebb szinten megérteni az életet, az energiát, a tudatszinteket, a tudatosságot, mindent ami körül vesz minket, és bennünk van.

Mondanám, hogy ezek spirituálisabb irányúak, azonban sajnos a spirituális szó, és arra épülő tanok jó része még mindig tévúton tartja az embereket. Még mindig külső dolgokban keresik azt, hogy majd átformálja őket, majd megváltoztatja az életüket. “Ha meditálok, vagy követem ennek vagy annak a tanait, akkor majd boldogabb leszek, és teljes lesz az életem.”

Pedig valójában a kulcs az, hogy felismerjük, minden tapasztalásunk belőlünk indul ki. Minden meggyőződésünk csupán egy illúzióvilág a fejünkben. A gondolataink, amelyekkel azonosulunk, mert annyira valóságosnak tűnnek, valójában nem is a mi gondolataink. Millió ember gondolja ugyanazokat a gondolatokat a világ több pontján, akik szintén éppen hasonló érzelmi állapotban, és rezgésben vannak mint mi. Csupán vevőkészülék az agyunk.

És ez az, ami az összes problémánkat okozza, hogy valóságosnak hisszük a fejünkben levő gondolathalmazt magunkról, másokról, a világról.

Ha ebből ki tudunk szakadni, és egyre kevésbé azonosulunk ezzel, akkor meg tud jelenni egy sokkal mélyebb megelégedettség, belső béke, nagyobb intuíció, szeretet és hála.

Sokkal szeretetteljesebb és elfogadóbb, együttérzőbb lettem, egyre inkább a feltétel nélküli szeretetet élve. Napi szinten legalább egyszer könnyek szöktek a szemembe, amikor annyira mély hála járt át az élet szépségei és az adott pillanat iránt. Sokkal inkább értékeltem magamat, az embereket, az életet, a tapasztalásokat.
A belső késztetést, hogy többet és többet valósítsak meg, egyre inkább felváltotta egy belső kiteljesedés iránti energia, amely meg akart valósulni rajtam keresztül.

Teljesen új szintre helyeződtek a coaching sessionjeim a klienseimmel, mióta egyre inkább ebből a belső állapotból élek.

Sokkal nagyobb belső intuíció, szinkronicitás, érzékelelés jelent meg az életemben. Jobban megérzem a finom változásokat az emberek érzelmi állapotaiban.
A dolgok megvalósítása könnyedebbé vált, egy magasabb szintű energia segíti elő a folyamatok végbemenetelét rajtam keresztül.
neill

Egyik tanítóm, Michael Neill, megfogalmazásában talán tudom szemléltetni, hogy mit jelentenek ezek a belső szemléletváltások, és tudatszint ugrások.

Neill szerint 4 szemléletmódot különböztethetünk meg, amelyben emberekként éljük az életünket:

1. Kívülről-befelé szemlélet
Ebből a világnézetből úgy tűnik, hogy a körülmények áldozatai vagyunk. Történések és emberek okozzák a félelmemet, haragomat, frusztrációmat, vagy boldogságomat, szeretet érzésemet. Az élet célja, hogy olyan körülményeket és megfelelő embereket vonzzunk be, amelyek hatására majd jó érzéseink lehetnek a rosszak helyett.

2. Erőteljesebb Kívülről-befelé szemlélet
Itt már vállaljuk a felelősséget az életünkért. Még mindig úgy vagyunk vele, hogy a történések számítanak, viszont most már nem áldozatai vagyunk, hanem cselekvőkké válunk. Nem a körülmény számít, hanem, hogy mit kezdünk vele. Elkezdünk cselekedni, hogy új történéseket hozzunk létre.

3. Megvilágosodott Kívülről-befelé szemlélet
(Itt a megvilágosodott jelzőt nem a spirituálisan megvilágosodott értelemben érdemes használni, aki már kiszakad ebből a világnézetből és egy magasabb tudatszintből érzékeli a világot). Ebből a nézetből habár még mindig a külső körülmények formálják a belső érzelmi világunkat, viszont már tudjuk, hogy valójában nem a körülmény a lényeg, hanem hogy mi hogyan gondolkodunk vele kapcsolatban. Ha lecserélem a korábbi negatív gondolatomat egy pozitívra, akkor az belül teljesen átalakíthatja az érzékelésemet.

Az önfejlesztő irodalmak nagy része ebből a szemléletből tekint a világra. Cseréld le a meggyőződéseidet, negatív gondolataidat, mondjál pozitív önmegerősítéseket. Ez a szemlélet lehetővé teszi, hogy egy boldogabb életet éljünk, mivel már nem a körülményeink áldozatai vagyunk, hanem vállaljuk a felelősséget, hogy máshogy reagáljunk rájuk.
Azonban belső küzdelmet is okozhat, hogy folyton azt érezzük harcolnunk kell a negatív gondolatok, és érzelmek ellen, amikor megjelennek egy adott szituáció hatására.

4. Belülről-kifelé szemlélet
Ebből a világnézetből egy teljesen új paradigmára váltunk. Már nem a külső körülmények hatása alatt állunk. Rájövünk, hogy mindaz, amit szeretnénk, boldogság, szeretet, öröm, szabadság, biztonság… az már bennünk van.
Már nem a kitűzött “külső” célok megvalósításától várjuk ezeket az állapotokat, hanem rájövünk már itt és most elérhető bennünk függetlenül a körülményektől és történésektől. Ekkor elkezdünk belülről kifelé élni, kreálni, megvalósítani dolgokat.

Erőteljesebbé válik a belső intuíciónk, élvezzük a megvalósítás folyamatát, egy nagyobb belső béke és nyugalom jár át minket.
A korábbi évek arról szóltak, hogy az első csoportból eljussak a másodikon keresztül, a harmadik szemléletmódba. Ez teljesen áttranszformálta az életemet. Az idei év pedig arról, hogy egyre inkább a negyedik, belülről-kifelé világnézetet alakuljon ki bennem. Ez pedig egy teljesen új szintre emelte az életbeli tapasztalásomat.

 

Ez nem azt jelenti, hogy nem fordulhatnak elő nehezebb érzések, szimplán csak tudjuk, hogy az csak a mi illúziónkból ered, amit rávetítettünk a valóságra. Mondhatnám úgy is, hogy ezek a felhők, amelyek éppen eltakarják a mögött levő napot. A belső béke, teljesség, nagyszerű érzések a nap, amely mindig ragyog, amely mindig ott van bennünk, csupán elfedjük azt a gondolatainkkal, és negatívabb érzéseinkkel. Amint meglátjuk, hogyan kreálja ezeket az elménk illúziója, ezek egyre inkább szertefoszlanak, hogy felragyogjon a valódi erőteljes énünk.

Magam sem tudom, hogy miért ez az írás jött most az ujjaimból, teljesen más bejegyzést akartam írni, de valamiért úgy néz ki ennek kellett megjelennie.

Végső soron ez volt az idei évem fő irányvonala. A következő két évben remélem minél emészthetőbb, követhetőbb és alkalmazhatóbb formában át tudom adni ezeket a tapasztalásokat, amelyekért hálás vagyok, hogy megjelentek az életemben.

Egy teljesen új szintre tudja helyezni az életünk minőségét, az eredmények megvalósítását, és megelégedettségünket.

Mondanám, hogy ez egy könnyed átmenet volt, de nem ez a helyzet. Amikor nyitottá válunk arra, hogy a belső mély berögződéseinket meglássuk és túllépjünk rajtuk, a mélyebb valónk ezeket fel is fogja hozni. Olyan tapasztalásokat kapunk, ahol ezeket fel tudjuk dolgozni.

Számomra ezek közül több nagyon intenzív belső harcot, ellenállást, és szenvedést hozott adott pillanatokban, de szükségesek voltak, hogy meglássam általuk a régi szemléletmódomkorlátozottságát, és az ilyen belső vívódások után mindig egy mélyebb belső béke tudjon megjelenni.

Történtek még további nagyszerű dolgok is az idei évben velem, azonban a fő tanítás ez volt számomra, amelyről írtam.

Jártam csodálatos helyeken a világban, lehetőségem volt ismét közel 4,5 hónapot ismét utazásokkal tölteni, amelyek nagy része külföldi tréningek részvételét jelentette számomra kiegészítve egy kis kikapcsolódással, városnézésekkel, kalandokkal.

Tartottam három tréninget, amelyeket rendkívül élveztem. Coachingok során együtt dolgozhattam újfent csodálatos emberekkel. Olvastam rengeteg könyvet, még több órát hallgattam anyagokat, sok sok időt töltöttem befelé figyeléssel, elcsendesüléssel.

Terveim szerint a következő két évben még a póker világában maradok, hogy ezt a új világnézetet megismerhéssek a játékosok, és teljesen átformálja az életüket pókerben és azon kívül.
Reményeim szerint hamarosan beindítom a külföldi honlapomat, és áthelyezem a munkásságomat nemzetközi szintre. Izgalmas útnak tűnik, nagyon várom, hogy a valóságba behozzam ezt a víziómat.

Mivel ez a bejegyzés már így is hosszúra nyúlt, így további meglátásokról, jövőről szóló tervekről majd következő bejegyzésben írok.

 

Végül pedig egy tegnapi email soraival búcsúzok, amelyet olvasva könnyek szöktek a szemembe a hálától. Egyik nagyszerű fórumtársunktól kaptam, akitől engedélyt kértem, hogy idézhessem, mert úgy gondolom jól mutatja, hogy ezért érdemes dolgozni magunkon, hogy ezáltal aztán a környezetünkre is más hatással legyünk.

Legyen az a párunk, gyerekünk, családunk, barátaink, vagy szimplán az emberek akikkel nap, mint nap kapcsolatba kerülünk az utcán, a boltban, és mindenhol.

“Szia West! Először is boldog új évet 🙂

Másodszor meg köszönet az egész éves munkádért, hihetetlen jó, amit csinálsz és nagyon sokat segítettél nekem is. Nagyon király lesz ez az évem és ebben bőven van neked is szereped.

Ráadásul ha nekem jó, akkor jobb a barátaimnak, jobb a barátnőmnek meg a családnak is, mert egyre jobb arc vagyok és egyre kellemesebb velem lenni. Nem utolsó sorban pedig tudok segíteni másokon.

Szóval köszönöm! Minden jót és csak így tovább!”

 

Legyen 2016 a legjobb éved, nagyszerű élményekkel tele!

Légy erőben!

Baráti üdvözlettel,
West

4 Responses to “2015 Évértékelő”

  1. Szabadi Ferenc January 3, 2016 at 12:03 pm #

    Üdv!

    Boldog Új Évet!

    Csak így tovább ezzel a lendülettel és lelkesedéssel! Iszonyatosan sok extrát adsz mindenkinek, aki olvas. A beszélgetéseink is közrejátszottak abban, hogy egyre szilárdabban lássam, hogy milyen irányba szeretnék továbbhaladni.

    Hálás köszönet érte!

    Legjobbakat!

    • Naturalwest January 3, 2016 at 10:10 pm #

      Köszi Feri!

      Legyen legendás éved!

  2. sipinho13 January 5, 2016 at 9:25 pm #

    Szia West,

    Új szintre emeled a magyar pókeres közösséget ezekkel a nagyszerű írásokkal.
    Inspirációt,motivációt,remek gondolatokat nyújtasz a játékosoknak,ezáltal egy könnyebb,élvezhetőbb élethez segítve őket önzetlenül.
    Jó látni a fejlődést amin keresztül mész és szívből örülök,hogy ezt megosztod másokkal is.

    Köszönöm az egész magyar pókeres közösség nevében:
    Brutálisan jó évet kívánok neked West,
    sipinho13

    • Naturalwest January 6, 2016 at 12:30 am #

      Köszönöm Sipi. Neked is hasonloan jo evet kivanok;)

Leave a Reply