Coaching Esettanulmány #1: A belső szükségleteink kielégítése

09 Jan

Emberekként különös vonzalmat érzünk a sztorikhoz.

Egy nagyszerű mód arra, hogy új meglátásokra tegyünk szert, ha más személyek példáin keresztül meglátunk dolgokat magunkkal kapcsolatban is.

Ha más személyről van szó, akkor az elménk nyitott lehet arra, hogy saját magára is vetítse a helyzetet, ‘vajon számomra mit jelent ez?’

Emiatt úgy döntöttem, megosztok olyan valós eseteket a coaching praxisomból, amelyek tanulságosak lehetnek.

A neveket megváltoztattam a bizalmasság miatt.

 

Coaching esettanulmány #1: A belső szükségleteink kielégítése

Andris egy fiatal, huszas évei elején járó srác volt, aki nagyszerű sikereket tudhat magáének pókerjátékosként.

Amikor először jött hozzám coachingra, nem is volt kérdés, hogy mi a legerősebb területe az életének.

Elmondta, hogy habár remek karrierrel rendelkezik, úgy érzi, hogy szeretne könnyebben ismerkedni, szociálisabbá válni, és jobb egyensúlyban tudni az életét.

Mivel rendkívül el volt tolódva az élete a póker irányába, ezért elkerülhetetlenül a pókerben történő hullámzások, bizonytalanságok kihatással voltak a belső érzelmi világára.

Nem csak az érzelmi diverzifikáció hiányzott, hanem mélyebb igényei emberként nem teljesültek megfelelően, amely ideig-óráig még fenntartható, de egy idő után egyre inkább erősödik a belső diszkomfort és frusztráció hangja.

Hogyan tudja kihozni a legtöbbet magából pókerben, és az élete többi területén is egyszerre?

Ez volt a kérdés, amely megjelent benne.

 

Ennek már közel másfél éve volt, azóta hatalmas változáson láttam keresztül menni. Pókerben még nagyobb sikereket tudhatott magáénak, elkezdett ismerkedni, nagyobb szociális kört felépíteni, edzeni és egészségesen táplálkozni, és hamarosan egy párkapcsolatban találta magát egy nagyszerű lánnyal.

Nemrégiben megkeresett, hogy tudnánk-e beszélni egy fél órát.

Sejtettem, hogy van valami diszkomfort, mivel sokszor ilyenkor keresnek emberek coachként.

Valahogy elterjedt egy kép a világban, hogy coach akkor kell, ha valami problémánk van. Ezt lehet még jobban erősíti az, hogy sokan pszichológusokhoz, terapeutákhoz hasonlítják a coachingot, amelyek problémákról, fixálásról szólnak.

Le szoktam szögezni klienseknek, hogy engem nem a problémájuk érdekel. Engem az az erőteljes személy érdekel, aki ott van bennük, aki a valódi énjük.

Hogyan tudjuk felszabadítani azt a belső erőt, amellyel bármit meg tud valósítani az életében? – ez érdekel engem.

Fixálás helyett közös kreálásról szólnak a coachingjaim.

 

A problémák, amelyekkel rendkelkezünk, 99%-ban az elménk által kreáltak, hogy “biztonságos” módon kielégítsük a mélyebb igényeinket. Legtöbbször, ami előhívja ezeket, egy belső félelem, vagy régi minta, amelyet hozunk magunkkkal.

Amikor azt mondom, hogy ezek nem érdekelnek, akkor arra gondolok, hogy engem nem a korlátai, az elme-kreált problémái érdekelnek a kliensnek, amivel tévesen azonosítja és szabotálja magát. Ha én ezeket valósnak gondolom, és ezzel azonosítom a személyt, akkor ugyanúgy benne tartom, és megerősítem, hogy ő ilyen problémás személy.

Ha viszont segítek neki meglátni a benne rejlő erőt, és azt egyre jobban megtanulja kiaknázni, az egész élete átalakul belülről-kifelé.

Álmok megvalósításán dolgozunk, és ha van valami, ami lekorlátozza a klienst, akkor azt feloldjuk. De nem egyhelyben toporgunk problémákat “megoldogatva”.

 

Nem véletlenül hallottam már többször kliensektől, akik heteket, hónapokat, vagy éveket jártak terapeutához, pszichológushoz, hogy akár egy beszélgetésünk többet ért mint az ott töltött hosszú folyamat.

Nem azért, mert ne tennék jól a dolgukat, hanem mert a legtöbb pszichológus, és terapeuta problémákat keres, és ezért probléma fókusszal rendelkezik (“aki keres, az talál”). Persze kivételek mindig vannak, és vannak nagyszerű szakértők is a területen, azonban sajnos a paradigma, amiből a pszichológia kiindul alapjaiban korlátok közé szorítja már a területet.

 

Azonban ez sajnos rámutat arra is, ami az egész emberiségnek a frusztrációját okozza:

folyamatosan a negatívon, a hibákon, a lehetséges veszélyforrásokon tartjuk a fókuszunkat, ahelyett hogy a saját és mások erősségeit, az élet szépségeit keresnénk és értékelnénk.

És miért a negatívat keressük? Mert az agyunk alapból túlélésre van tervezve, nem arra, hogy a legjobban és legteljesebben megéljük az életet.

Biztosítani akarja a túlélésünket, azáltal hogy folyton résen legyen potenciális veszélyforrásokkal kapcsolatban.

Amikor ezt az alap tendenciáját megértjük az elménknek, teljesen átalakíthatja az észlelésünket, akármikor valami félelem megjelenik bennünk, amely a legtöbb nehezebb érzelem mögött meghúzódik.

El tudjuk kezdeni arra kondicionálni az agyunkat, hogy máshogy lássa a világot, ne annyira veszélyeket, és problémákat keressen, hanem észrevegye az erősségeket, fejlődést, haladást, és az élet szépségeit.

 

Andris a belső konfliktusa miatt szintén bekerült a probléma-fókusz szemléletmódba. Előhozta a problémát, a belső dilemmát, ami benne volt.

Azt érezte, hogy a mostani párkapcsolata már nem elégíti ki az igényeit megfelelően, nem érzi magát élettelinek, és úgy érzi inkább ismerkedne másokkal. Ugyanakkor tudja, hogy mennyire nagyszerű a lány, akivel van, de egy belső konfkliktus van benne. Emiatt aztán a póker, és egyéb területe sem az igazi az életének.

Megkértem Andrist, hogy lassítsunk le mindketten, fókuszáljon a szívére, lélegezzen oda, és kicsit lassítsa le a gondolkodását.

 

Egyik fő tanulsága volt a tavalyi évemnek, hogy a gondolkodás és az intuíció hogyan ütközik egymással.

Minél inkább felpörgetjük az intellektualitásunkat, annál inkább kizárjuk a mélyebb intuíciót, amely az összes választ magában rejti a pillanatban.

Sokan annyira jók lettünk ebben, hogy alig vesszük észre az intuíciónk jelzéseit.

Érezhető különbség van aközött, amikor “fejből” beszélünk valakivel coaching során, és aközött, amikor egyre inkább leérkezünk a “szívbe”. Intellektus helyett, nagyobb intuíció.

 

Ugyanez volt a helyzet most Andrisnál is. Amikor lelassítok, ráhangolódok és úgy beszélünk, megjelennek bennem a jelzések, hogy mi is van a háttérben valójában, és merre kell kormányoznunk a beszélgetést.

Azáltal, hogy ő is lelassít lehetővé teszi, hogy valós felismerésben legyen része, amely megváltoztatja az életét.

Ezek azok az “aha” pillanatok, amelyeket egy nagyobb belső öröm, és béke kísér, mert változott a világnézetünk, amelyet a külső világunk megváltozása fog kísérni.

 

Ez a különség a Meglátások vs Információ között. Túl sokszor beleestem a múltban abba a hibába, hogy információt hajszoltam könyvekben, beszélgetésekben, videókban, tréningeken, ahelyett hogy meglátásokat hagytam volna felbukkanni. Ez pedig akkor türténik meg, ha lelassítunk.
Ahogy beszélgettünk tovább Andrissal, feltűnt hogy a belső frusztrációját vetítette rá a párkapcsolatra, és életére.

Legtöbbször kívül keressük a környezetünkben, hogy mi az, ami a belső frusztrációnkat okozza, pedig valójában minden tapasztalásunk belülről származik.

Arra kértem Andrist, hogy hagyjuk most egy kicsit a problémákat, beszéljen arról, hogy mi az, ami igazán különlegesség tenné ezt az évet, mit szeretne megvalósítani, milyen életet él 1 év múlva.

Beszélt arról, hogy ismerkedik új lányokkal, rendelkezik nagyszerű szociális körrel, utazgat, kalandokban van része, más emberek felnéznek rá, hozzáfordulnak a dolgaikkal.

 

Egy nagyszerű eszköz, amelyet használok munkám során, Tony Robbinstól, egyik tréneremtől származik: hat alapvető emberi szükségletünk modellje.

Bármi, amit teszünk, arra irányul, hogy kielégítsünk egyet, vagy többet ezek közül a szükségleteink közül.

  1. Bizonyosság (komfort)
  2. Bizonytalanság/Változatosság
  3. Fontosság
  4. Kötődés/Szeretet
  5. Növekedés
  6. Hozzájárulás

Egyből látható volt Andrisnál, hogy ezek az igényei mennyire alacsony szinten teljesültek jelenlegi szemléletével, és ekkor szoktuk azt érezni, hogy valami nem klappol az életben.

 

Nagyon gyakran ekkor keresünk emberekként olyan eszközöket, amelyekkel kielégíthetjük ezeket az igényeket, viszont ezek nem támogatnak minket:
dohányzás, alkohol, túlzott vagy egészségtelen étkezés, túlzott TV/sorozat nézés, drog, folyton problémáinkat ecsetelve másoknak stb.

Mind-mind arra irányul, hogy biztonságosabb módon kielégítsük a szükségleteinket. Adhatnak ezek legtöbbször bizonyosságot (komfort), változatosságot, fontosságot, és kötődést magunkkal, vagy figyelmet másoktól.

Felismerhetjük, hogy milyen eszközöket választunk mélyebb szükségleteink kielégítésére, amelyek nem szolgálnak minket. Mivel ezeket kielégíthetjük támogató, vagy hátráltató módokon is. Legtöbbször a társadalom öntudatlanul az utóbbihoz nyúl.

Maga a probléma forrása még mélyebbre nyúlik: elvesztettük a kapcsolódást a valódi énünkkel. Azzal a részünkkel, amelyik már most teljes. Elfelejtettük, hogy mindaz, amit keresünk odakint, a célok, és tevékenységek által, az már bennünk van születésünktől kezdve.


A szeretet, boldogság, belső béke, biztonság, öröm, hála, belső jóllét nem tud eljönni külső dolgok által tartósan, mert sose vesztettük el őket. Mindig is ott volt és ott van bennünk. 

Amikor azonban ezt elfelejtjük, elkezdjük külső dolgokban hajszolni ezeket. Ebből a kívülről-befelé szemléletmódból pedig folyamatosan újra és újra előidézzük a frusztrációnkat, és csak addig érzünk boldogságot, és belső békét, amíg éppen az életünk pillanatokra megfelel a belső elvárásainknak.

 

Coaching tipp:
Olvasd el újra, hogy mit írtam feljebb, mit szeretett volna Andris az idei évre, hol akart tartani egy év múlva. És nézd meg, hogy látod-e benne, hogy melyik igényeket akarja jobban kielégíteni azzal.

Nem volt belső bizonyossága, mert céltalan volt, nem tudta, hogyan alakul a mostani helyzete, belső dilemma volt benne.

Hiányolta az életéből a változatosságot. Azt akarta érezni, hogy fontos, számít, és jelentőségteljes. Nem érezte, hogy van elég kötődés, és szeretet most az életében, se növekedés, se hozzájárulás.

Amikor ezt visszamondtam neki, éreztem, hogy jó helyen járunk. Lelassított, csendben volt. Éreztem, hogy épp dolgozza fel a hallottakat, és hogy ez mit is jelent az életére nézve.

Megmutattam neki, hogy a tapasztalásunk belülről-kifelé történik, csak ezt sokszor megfordítjuk. Azt várjuk, hogy a külvilág változzon, ahhoz hogy mi jobban érezzük magunkat belül.

Pedig a valóságban akár most is tudsz úgy tekinteni az adott pillanatra, hogy azt érezd ezek a szükségleteid sokkal magasabb szinten teljesülnek. Pl. ha valaki feladja most a meggyőződést, hogy aggódnia kell a bevételi forrás miatt, mert nem biztos, hogy lesz elég, mert benne van egy downswingben, akkor hirtelen az igényei feljebb kúszhatnak, mert mindjárt nem látja annyira borúsan a helyzetet.

 

Megmutattam Andrisnak, hogy amikor a víziójáról kérdeztem, nem hallottam semmi olyat, hogy ezt akarom megvalósítani, ezt akarom létrehozni, ezzé a személlyé akarok válni.

Olyan célt, amelyből azt érezném, hogy hajtaná őt belülről, hogy valamit létrehozzon. A póker, mint munkája, elő se került.

Elmeséltem neki, hogy mi a különbség a Maszkulin és Feminin energia között, és mennyire gyakran felborul ez bennünk, emberekben. Férfiak átmehetünk feminin energiába, nők pedig maszkulinba (kivétel, az a pár százalék, akik mélyen belül a másik energiával rendelkeznek, pl. férfiak feminin). Ez aztán rengeteg belső frusztrációt okoz, illetve párkapcsolati problémákhoz is vezet.

A kulcs, hogy a saját valónkból éljünk, ugyanakkor ehhez tartozóan a másik energia se legyen elfojtva bennünk.

A maszkulin energia az, amelyik létrehoz, megvalósít dolgokat, megy előre, céltudatos, és szabad.

Mondtam neki, ha újra megtalál egy olyan célt, egy olyan víziót, amit felébreszt magában, ami hajtja őt, amely céltudatossá teszi, amely mozgásba lendíti, akkor az újraéleszti a benne levő maszkulin energiát, ezáltal nagyobb belső összhangja lesz.

Ez kielégítené magasabb szinten újra a bizonyosság, változatosság, fontosság, fejlődés stb. igényeit is.

Beszéltünk továbbá arról, hogyan tudná ő saját maga kielégíteni jobban a változatosság, és kötődés iránti igényeit azáltal, ha újra felépítene egy baráti kört, ami most hiányzott.

Tudtam, hogy leért neki mindaz, amiről beszéltünk.

 

Egyből fellelkesült, és elkezdte mondani, hogy milyen klassz dolgokat tud megvalósítani idén, min fog változtatni, és mi felé fog tenni lépéseket pókerben, és élete más területein.

Ekkor megállítottam, és mondtam neki, hogy figyeljen meg egy hatalmas tanulságot, amely vele maradhat egész életében.

– Mi változott külső körülményeidben most fél óra alatt?
– Semmi
– Mégis teljesen máshogy érzed magadat, máshogy látod a világot, máshogy tekintesz a “problémára”.

Bármikor megállhatunk, és ráeszmélhetünk, hogy belülről kreáljuk a tapasztalásunkat, nem kívülről. Még amikor nagyon nehéznek tűnnek a körülményeink, akkor is van belső választásunk, hogyan tekintünk a világra.

 

Andris ezután máshogy tud megmutatkozni a mindennapjaiban. Változott az, ahogyan látja a világot, ezáltal pedig a világa is megváltozik. Közelebb került a valódi erőteljes énjéhez, ahelyett, hogy a problémákkal azonosította volna magát.

Ekkor megjelenik egy nagyobb belső összhang, és újra tudunk előre haladni az életünkben.

 

Ha szeretnél továbbra is olvasni ilyen esettanulmányokat, akkor add meg az email címed a honlap jobb oldalon felül, és emailben küldök majd továbbiakat.

http://dominaldazeleted.hu

 

Egy kérdés mára, amit többször feltehetsz ma magadnak: “Mit tudnék értékelni magamban és az életemben most?”

Fókuszálj a szívedre, lassítsd le a légzésed, érezd át a hálát, és értékeld magadat és az életedet.

Legyen nagyszerű hétvégéd!

West

 

“Minden pillanat, amit a múltban töltesz, az egy pillanat, amelyet elveszítesz a jelenben.” – Tony Robbins

No comments yet.

Leave a Reply