Mentális Felkészültség és Maximális Teljesítmény III. rész

25 Jul

A hatékony fejlődés folyamata

 

  • Vajon miért van az, hogy az élet legtöbb területén az emberek 5%-a éri el az eredmények 95%-át, legyen az póker, sport, tőzsde vagy akár zene?
  • Hogyan válik valaki világklasszissá egy adott területen? 
  • Milyen folyamatok játszanak szerepet abban, hogy bekerüljünk a top 5%-ba valamilyen téren?
  • Milyen jelentősége van a velünk született tehetségnek egy képesség elsajátításában? 
  • Hogyan gyorsíthatjuk meg a tanulási folyamatunkat lényegesen néhány alapelv megértésével?

 

Ezekre a kérdésekre nyújt választ a Mentális Felkészültség és Maximális Teljesítmény cikksorozat ezen része. 

Akármilyen területtel is foglalkozunk, a célunk, hogy bekerüljünk a legjobb 5%-ba a világon, akik az eredmények 95%-át érik el. A legjobbak nem véletlenül vannak ott ahol, hanem bizonyos dolgok, elvek, szokások, viselkedésminták miatt váltak azzá. Ha közéjük akarunk tartozni, akkor nekünk is modelleznünk kell az ő receptjüket a sikerre. A legjobbak máshogy gondolkoznak. Nem feltétlenül tehetségesebbek, hanem képesek a mentális teljesítményüket jobban irányítani, és ez határozza meg az elért eredményeiket.

A mentális felkészültség célja, hogy megnöveljük a konzisztens mentális teljesítmény valószínűségét nyomás alatt, amikor szükségünk van rá.

A teljesítmény három mentális folyamat kapcsolatából születik:

  • Tudatos elme
  • Tudatalatti elme
  • Énkép

Ha ez a három terület egyensúlyban van, akkor képesek vagyunk a legjobb teljesítményünkre.

Ez a cikksorozat a tudatalatti területtel foglalkozik, ami a képességeinket rejti. Mennyire jól tudunk teniszezni, focizni, sakkozni, olvasni, vagy akár pókerben a jó döntéseket minél gyorsabban felismerni egy-egy adott szituációban, valamint hogyan tudjuk hatékonyan fejleszteni magunkat. A másik két terület – tudatos elme és énkép – a következő részben lesz részletesebben kifejtve. 

 

Fejlődés

Az elmúlt hónapokban egyre inkább elkezdett foglalkoztatni, hogyan tudunk a legjobbunkká válni egy-egy adott területen. Mindannyiunknak az életünkben vannak erősebb, és gyengébb területei, ahol kiemelkedően vagy kevésbé jól teljesítünk. Megannyi ember van, akik a korlátaikat áttörve, mások véleményével dacolva, rendkívüli magasságokba jutott el az életben. Sokan csak a velük született tehetségnek tulajdonítják a kiemelkedő teljesítményt elérő személyek eredményeit, pedig számtalan példa volt már rá a történelemben, amikor pont ennek az ellenkezője volt a kiindulópont:

  • Michael Jordan esete, akit nem választottak be a középiskolai kosárlabda csapatba
  • Albert Einstein, akire a tanárai azt mondták, hogy “Nem fogja sokra vinni”
  • Walt Disney, akit kirúgtak egy újságtól, mondván “Nincs képzelete” és “Nincsenek eredeti ötletei”
  • Edison, akiről a tanárai olyan véleménnyel voltak, hogy “Túl buta, hogy bármit is megtanuljon”.

és még sorolhatnánk tovább, akik ennek ellenére félelmetes eredményeket értek el a maguk területein. Ez arra a következtetésre vezetett engem, hogy kell lennie adott elveknek, adott tényezőknek, amik ehhez a kiválósághoz elvezettek másokat és elvezethetnek minket is. Egy szisztematikus módszernek, amivel elsajátíthatunk szinte minden képességet, amit csak szeretnénk. Az ebből fakadó kutatásaim ahhoz vezettek, hogy megvan a specifikus módszere annak, hogy hogyan válik valaki világklasszissá, hogyan képes rohamos fejlődést elérni adott területeken, és a megfelelő elvek alkalmazásávál szinte bárki képes a nagyszerű teljesítmény elérésére.

 

Myelin

Először Daniel Coyle – The Talent Code c. könyvéből hallottam a myelin nevű biológiai anyagról (magyarul velős hüvelynek nevezik), amit mára már a neurológusok a szent grálnak tekintekenek a képességek elsajátításában. Minden emberi képesség, legyen az teniszezés vagy zongorázás, egy elektromos impulzus által valósul meg, amely idegrostok láncolatán (axon-okon, vagy magyarul idegrostok tengelyfonalain) halad keresztül – magyarán egy hálózaton/áramkörön keresztül utazó jel. A myelin fő szerepe, hogy ezeket az idegrostokat beburkolja csakúgy, mint például egy otthoni vezetékben, kábelben lévő rézszálat a külső gumiréteg, így a jelet erősebbé és gyorsabbá téve, az elektromos impulzusok szivárgásának megakadályozásával.

Amikor ezeket az áramköreinket a megfelelő módon izzítjuk be – amikor gyakorlunk egy zongoradarabot, vagy lendítjük az ütőt – akkor a myelin rétegünk erre úgy reagál, hogy újabb és újabb rétegekkel borítja be az ideghálózatunkat, minden egyes réteg egy kicsivel nagyobb képességhez és sebességhez vezetve. Minél vastagabbá válik a myelin, annál jobban szigetel, és annál gyorsabb és pontosabb mozgásokra, gondolatokra, és döntésekre vagyunk képesek. 

 

Azaz minél többször végzünk, gyakorlunk valamit a megfelelő módon, annál gyorsabban és jobban tudjuk azt végrehajtani. Mindannyian hallottuk már életünkben, hogy mennyire fontos a gyakorlás, és hogy “gyakorlat teszi a mestert”. Azonban ez a legtöbbször nem tudatosul elég mélyen az emberekben (mint ahogy bennem sem korábban), másrészről pedig nem mindegy, hogy milyenfajta gyakorlást végzünk. Rengeteg kutatás igazolta, hogy valaki gyakorolhat akár éveken keresztül is, de mégse fejlődik tőle a képessége. A kulcs a világklasszisok eredményeihez a gyakorlás minőségében keresendő, és amit úgy hívnak, hogy megfontolt vagy mély gyakorlás. 

 

Mély gyakorlás

A mély gyakorlás egy ellentmondásra épül; ha bizonyos irányított módokon küzdünk a képesség végrehajtásával – azaz a képességeink határain manőverezünk, ahol hibákat vétünk -, akkor okosabbá válunk. Máshogyan megfogalmazva, olyan tapasztalatok során, ahol rákényszerülünk, hogy lelassítsunk, hibákat kövessünk el, és kijavítsuk azokat – csakúgy, mintha egy csúszós, fagyott emelkedőn próbálnánk meg felsétálni, csúszkálva és botladozva ahogy haladunk – végül gyorssá és könnyeddé tesz téged. 

Robert Bjork, az UCLA pszichológiai karának elnöke, a következő véleményen van: “Úgy gondolunk a könnyed teljesítményre, mint egy vonzó dologra, de valójában ez egy szörnyű módja a tanulásnak”. Dolgok, amik most akadályoknak tűnnek, hosszútávon szükségesnek bizonyulnak.

A legegyszerűbb módja, hogy megértsd a mély gyakorlás fogalmát az, ha csinálod. Nézd át a következő listát pár másodpercben, ugyannyi időt eltöltve a szavaknál: 

 

Most válts át egy másik ablakra a böngészőben, vagy tedd le tálcára, és anélkül, hogy néznéd, próbálj meg annyi szópárra emlékezni, amennyire csak tudsz. Tényleg csináld meg a gyakorlatot, mindössze pár másodpercedbe telik. 

Melyik oszlopból tudtál felidézni több szót? 

Ha a legtöbb emberhez hasonló vagy, akkor még csak nem is lesz közeli a végeredmény; sokkal több szóra fogsz emlékezni a B oszlopból, amelyik alulvonásokat tartalmazott. Esettanulmányok alapján háromszor többet jegyeztél meg onnan. Nem lettél hirtelen háromszor olyan okos, nem lettél tehetségesebb sem. Hanem amikor a kihagyott betűkkel ellátott szavakat láttad, akkor egy pillanatra megálltál. Egy kicsit megbotlottál, küzdöttél rövid ideig, amíg rájöttél a szóra. Átéltél egy kis elakadást a másodperc tört részéig, és ez a kis idő jelentette az egész különbséget. Nem gyakoroltad többet a második oszlopot. Mélyebben gyakoroltad. 

Úgy gondolunk a memóriánkra, mint egy magnóra, ami rögzíti a tanultakat, azonban ez rossz megközelítés. A memóriánk egy élő szerkezet, egy állványzat, amely közel végtelen mértékű. Minél több impulzust generálunk, akadályokat és nehézségeket átélve és túljutva rajtuk, annál több állványzatot építünk. Minél több állványzatot építünk, annál gyorsabban tanulunk. 

Amikor mélyen, megfontoltan gyakorlunk, akkor sokkal hatékonyabban használjuk fel az időt, és kis erőfeszítéseid nagy, és tartós eredményeket produkálnak. A trükk, hogy olyan célokat válassz, amik a jelenlegi képességeiden túlmutatnak; hogy megcélozd a küzdelmet. 

 

  • Komfort Zóna – ahol a legtöbb ember marad
  • Tanulási zóna – megfontolt erőfeszítést igényel, hogy kitoljuk magunkat ebbe a zónába, mert ez nem igazán ”élvezetes”. Fókuszt és koncentrációt igényel, hogy ebben tudjunk maradni, ami szintén energiát igényel.
  • Pánik zóna – ha túlságosan nyomasztóvá válik a dolog, akkor ebben a zónában lyukadunk ki, sokan itt frusztrálttá válnak és egyből visszahátrálnak a komfort zónájukba.

 

A mély gyakorlásban rejlő potenciál három egyszerű tényre épül:

1. Minden emberi mozgás, gondolat vagy érzés egy pontosan időzített elektromos jel, amely idegsejtek láncolatán (idegrostokból álló áramkörön) halad keresztül.

2. A myelin az a burkolat, ami ezeket az idegrostokat burkolja be, és ezáltal növeli a jel erősségét, sebességét, és pontosságát.

3. Minél többször izzítunk be egy adott áramkört (vagyis minél többet gyakoroljuk az adott képességet), annál jobban optimalizálja a myelin az áramkört, és annál erősebbé, gyorsabbá, és folyékonyabbá válnak a mozdulataink és a gondolataink. 

 

A képesség az nem más, mint myelin réteg, amely idegi áramköröket burkol be, és amely bizonyos jeleknek megfelelően növekszik. 

 

Miért olyan hatékony a célzott, hiba-fókuszált gyakorlás?

Mert a legjobb módszer a jó áramkör építéséhez, ha beizzítjuk, hibáknak tesszük ki magunkat, majd újra beizzítjuk, majd újra és újra. Az adott képesség végrehajtásával való küzdelem nem egy alternatíva; hanem egy biológiai követelmény a fejlődéshez! 

Miért elengedhetetlen hozzávalói a tehetségnek a szenvedély és kitartás?

Mert myelin réteggel beburkolni a nagy áramköröket, óriási energiát és időt igényel. Ha nem szereted, amit csinálsz, akkor nem is fogsz elég keményen dolgozni, hogy nagyszerű legyél benne. 

 

Anders Ericsson svéd pszichológus harminc éven keresztül kutatta, hogy mi tesz embereket tehetségessé, majd a következő konklúzióra jutott, amelyet Malcolm Gladwell tett ismertté a Kívülállók című bestseller írásával:

 

“Minden szakértő, minden területen 10.000 órányi elkötelezett gyakorlásnak az eredménye.”

 

Ez az elkötelezett gyakorlás a mély gyakorlás. Fejleszteni a technikát, folyamatos visszajelzésre való törekvés, és a gyenge területek folyamatos felzárkóztatása. 10.000 óra, az heti 20 órát jelent 10 éven keresztül. Ez azt jelenti, hogy 10 évedbe telik, hogy valamibe jó legyél? Nem feltétlenül. 

Tim Ferriss méltán híres a tanulási folyamatok lerövidítésében szerzett tapasztalatában, és legújabb könyvében a 4-hour chef-ben, részben erről a folyamatról ír, hogy hogyan válj világklasszissá egy adott területen 6 hónap alatt. Az ő definíciójában a világklasszis a top 5% egy adott területen. Ez az 5% jóval jobban teljesít, mint a maradék 95%, de le van maradva a top 0.5%-tól, akik a legjobbak a világon, mint pl. Michael Phelps vagy akár pókerben Tom “Durrrr” Dwan. A megfelelő módszerekkel, rendkívüli módon felgyorsítható a tanulási folyamat, és jóval rövidebb idő alatt a top 5%-ban találhatjuk magunkat, mint gondoltuk volna.

 

Adrian Dingeman de Groot egy 1914-ben született korábbi matektanár, és holland pszichológus volt, aki a szabadidejében sakkozott. Átélt egy számára mély nyomokat hagyó felismerést, azaz hogy néhány játékos a sakk klubbjából, olyan korral, tapasztalattal és háttérrel rendelkező emberek, mint ő, képesek voltak természetfeletti sakk kiválóságra. Akkoriban a tudósok úgy tartották, hogy a legjobb játékosok rendkívül jó fotógrafikus memóriával rendelkeznek, amit az információk magukba szívására és stratégiák tervezésére használnak. Azonban De Groot nem értett egyet ezzel az elmélettel, és többet akart megtudni.

A kutatása részeként felállított egy kísérletet, amelyben mind sakk kiválóságok és átlagosabb játékosok is részt vettek. De Groot sakkbábukat helyezett el való életbeli játékban levő pozíciókban, és egy-egy játékosnak 5 másodperces rátekintést adott a táblára, majd tesztelte a visszaemlékezésüket. Az eredmények azok voltak, amikre számítani lehetett. A sakk kiválóságok 4-5-ször több figurát és elhelyezkedést tudtak felidézni, mint a kevésbé jó játékosok (a világklasszis játékosok közel 100%-ban képesek voltak felidézni).

Ezután De Groot egy okos gondolattal állt elő. Valós játékbeli pozíciók helyett teljesen véletlenszerűen helyezte el a bábukat, mintha nem is sakk lenne, és újra tesztelte az alanyokat. Hirtelen a kiváló játékosok előnye eltűnt. Egyáltalán nem értek el jobb eredményt, mint a kezdő játékosok, volt olyan eset is, amikor még rosszabbul teljesített valaki. A kiváló játékosok nem rendkívüli fotografikus memóriával rendelkeztek; amikor a játék már nem hasonlított sakkra, a képességeik eltűntek.

De Groot arra a konklúzióra jutott, hogy az első tesztben a mesterek nem egyéni sakkfigurákat láttak, hanem mintákat ismertek fel. Azonban a második tesztben a minta-felismerő, csoportosító stratégiájuk hirtelen hasztalanná vált. 

 

A tanulság ebből az, hogy egy adott képesség a fontos elemek azonosításából áll, és azok csoportba rendezését takarja egy jelentőségteljes vázszerkezetben, struktúrában. A pszichológusok darabolásnak hívják ezt a rendszerezést. Pókerben is minél nagyobb tudással, minél több gyakorlással és tapasztalattal rendelkezik valaki, annál jobban vázszerkezet van az elméjében, amelynek köszönhetően jobban átlátja a különböző szituációk egymáshoz való kapcsolatát.

 

A mély gyakorlás 3 szabálya

1. Darabold fel

Ahhoz, hogy hatékonyan fejlődj, az adott területhez szükséges képességeket a lehető legapróbb részekre kell bontanod, majd azokat külön-külön egyesével gyakorolni, az idő lelassításával, és küzdeni, szenvedni az adott dologgal. A legsikeresebben és leghatékonyabban fejlődő tanulók teniszben, zenében, vagy bármely más területen akár 4-5ször lassabban gyakorolnak. A lassú gyakorlás lehetővé teszi, hogy a hibákat közelebbről is megvizsgáljuk, ezáltal jobban átlátjuk majd az apró, belső folyamatokat, amelyek az egész képességet felépítik. 

2. Ismételd

A leghatékonyabb módja egy képesség fejlesztésének, ha folyamatosan ismétled. A hagyományos gyakorlásnál a több jobb: teniszben kétszáz szerva gyakorlása jobb, mint száz szerva ütése.

A mély gyakorlásnál azonban máshogy néz ki a képlet. A több idő hatékonyabb, de csak akkor, ha az a képességeink határán történik, ahol jobban elsajátítjuk a dolgokat (mély gyakorlás). Ezen túlmenően, Ericsson kutatásai azt találták, hogy a legtöbb világklasszis – beleértve zongoristákat, sakkjátékosokat, írókat és atlékákat – napi 3-5 órát gyakorol, függetlenül attól, hogy milyen képességet hajszolnak. Mivel ez a gyakorlás rendkívül megterhelő, ezért ennél többre nem is képesek. A hatékonyság érdekében 60-90 perces mély gyakorlást használnak. 

3. Tanuld meg érezni

Amikor megkérdeztek mély gyakorlást végző személyeket, hogyan írnák le ezt az állapotot, a következő szavakat mondták:

figyelem; kapcsolat; építeni; egész; éber; fókuszált; hiba; ismétlés; fárasztó; határok 

A következő szavakat viszont egyáltalán nem használták:

természetes; könnyed; rutin; automatikus 

Magyarán a mély gyakorlás a fókuszált, koncentrált erőfeszítést foglalja magában, ami fárasztó, és ezért kevesen veszik rá magukat, hogy végezzék. 

 

Geoff Colvin a Talent is overrated c. könyvében arra utal, hogy ez a folyamat egyáltalán nem szórakoztató. Olyan dolgok, amiket jól tudunk végezni, élvezhetők számunkra, és ez pont az ellenkezője annak, mint amit a mély, megfontolt gyakorlás megkövetel. Ahelyett, hogy olyan dolgot csinálnánk, amiben jók vagyunk, folyamatosan olyan dolgokat keresünk, amiben még fejlődésre szorulunk. Majd azonosítjuk a fájdalmas, nehéz tevékenységeket, amelyek jobbá tesznek minket és újra és újra végrehajtjuk azokat. Például, ha tudjuk, hogy nem elég jó a tudásunk 3-bet kasszákban, akkor olyan leosztásokat elemzünk részletesen, amiket ezekben a szituációkban játszottunk, és ezáltal lassan, fárasztóan egyre jobb megértésre teszünk szert, és hatékonyabban fogunk a gyakorlatban is jó döntéseket hozni ezekben a szituációkban. Minden egyes ismétlés után, rákényszerítjük magunkat, hogy lássuk pontosan mi az, amit még nem csináltunk jól, hogy aztán újra megismételhessük a legnehezebb részeit annak, amit éppen elvégeztünk. És ezt a folyamatot ismételjük, amíg mentálisan ki nem fáradunk. 

 

A fejlődés 4 állapota

Egy igazán egyszerű, de rendkívül hasznos elmélettel szokták szemléltetni a fejlődés folyamatait, hogy jobban átlássuk, az adott képességeink milyen szinten vannak elsajátítva. 

A 4 állapot:

1. Tudattalanul inkompetens:

Nem tudod, hogy mi az, amit nem tudsz. Nem vagy tisztában vele, hogy az adott stratégiád, például adott lappal nagyvakból megadni UTG nyitás ellen nem profitábilis.

2. Tudatosan inkompetens:

Ráébredsz, hogy valamit nem tudsz, vagy máshogy kellene csinálni. Vagy például észreveszed egy hibádat. Nem tudod még, hogy mi a jó stratégia abban a szituációban, de már tudod, hogy amit csinálsz az nem jó.

3. Tudatosan kompetens:

Megtanulod, mondjuk egy videóból, egy coachtól, vagy egy másik játékostól, hogy mi a jó döntés, és a gyakorlatban is képes vagy a legtöbbször megvalósítani, mindaddig, amíg megfelelő mentális állapotban vagy, és fókuszáltan tudsz pókerezni. De ha ez nem áll fent, és autopilóta módba kapcsolsz, például mert unod a sessiont, vagy tiltre mentél valami miatt, esetleg fáradt vagy, akkor a régi hibáidat követed el újra, amik szokásokká váltak már korábban. Mivel az új döntésed, megjátszásod az adott szituációban még nem vált tudattalanná, ezért folyamatosan fókuszálnod kell rá, hogy az alapján játszd meg a handet. Ha valami miatt nincs meg a fókusz, akkor a tudatalattiiból hozod a döntésedet, ami ott van tárolva.

4. Tudattalanul kompetens:

Ez az a fázis, amikor tudattalanul is képes vagy a jó döntések meghozatalára, és ez az, ahonnan a legjobb teljesítmények születnek minden téren. Ezért fontos a rengeteg gyakorlás, hogy az egyes megjátszásokat hatalmas mentális megerőltetés nélkül is megtudjuk hozni, ezáltal egyre több tényezőt vagyunk képesek figyelembe venni a megjátszásnál. Csakúgy, mint ahogy ha sokat gyakorolsz egy jó döntést, akkor tudattalanná válik egy idő után, ugyanúgy rengeteg dolog van, amit újra és újra úgy játszottál meg és tudattalanná váltak, viszont ezek hibás megjátszások, amiket ki kell javítanod. 

 

Jared Tendler is utal erre a folyamatra a Mental Game of Poker című nagyszerű könyvében, és szemléltetésként a kezdőkezek megjátszását hozza fel a folyamatra. Amikor elkezdünk pókerezni, nem igazán tudjuk, hogy melyik pozícióból mivel érdemes játszani, és nem is vagyunk tisztában vele, hogy miért rossz mondjuk A6o-val megadni egy feszes UTG emelést. Majd elkezdünk online kutakodni és ráakadunk kezdőkéz táblázatra, vagy egy sikeresebb pókeres ismerősünk elmagyarázza nekünk a lényegét. Most már tudjuk, hogy rossz a megjátszásunk, és ennek hatására egyre jobban figyelünk a megfelelő lapok megjátszására, de még elég sok energiánkat igényli, hogy mikor, melyik pozícióból, mivel emeljünk. Gondolom mindenki emlékszik még rá, mennyivel lassabban tudta eldönteni az elején, hogy egy adott lap, akkor most nyitás vagy dobás. Viszont a rengeteg gyakorlás és ismétlés hatására, most már egyből el tudjuk dönteni, hogy egy adott lappal mit csináljunk, különösebb megerőltetés nélkül.

 

Mentális kapacitásunk

Megannyi videón láttam rendkívül sikeres pókerjátékosokat sessionök során, hogyan hoznak döntéseket, illetve volt szerencsém egyik barátomat is figyelni élőben, aki talán Top 3 CG-esnek számít idehaza, és a következőre jutottam ezek alapján:

Tegyük fel magamat hozom fel példának. Mivel számomra még nincsen olyan mélyen, tudattalanul elsajátítva a hand reading képességem, ezért egy adott szituációban, amíg én agyalok, gondolkozok, hogy mi az ellenfél range-e (azaz lehetséges lapok nála), addig a session során mellettem ülő barátomnak már automatikusan megy, és egyből tudja, hogy mik lehetnek nála. Amíg nálam maximumon jár az agyam, hogy próbáljam meghatározni a lapokat, addig ő már más tényezőkön tudja járatni az elméjét a legjobb döntés meghozására. Tegyük fel, fejlődik a hand reading képességem, ha sokat, rengeteget gyakorlom tudatosan, akkor ilyen szituációkban már mentálisan nem ezen jár az agyam, hanem nagyobb kapacitásom marad arra, hogy egyéb tényezőket vegyek figyelembe, például, hogy az ellenfél szemszögéből milyen lapok lehetnek nálam, illetve ezek a tényezők alapján meghozni a legjobb döntést. 

Számomra egy jó hasonlat erre a számítógép működése. Ha megnyitjuk a feladatkezelőben (ctrl+alt+del) a futó folyamatok listáját, látjuk, hogy milyen alkalmazás mennyi memóriát és CPU-t használ éppen az erőforrásokból. A memória a tudatalattink, és ez legyen most végtelen mértékű. A CPU viszont a tudatos agyunk. Ha valaki a rengeteg gyakorlás hatására már képes könnyedén hand readelni, akkor ez számára már alig használ CPU-t (mentális erőfeszítést), jó abba is, hogy az ellenfél mit gondol az ő range-éről, ezért az is kevés CPU-t használ, és egyéb tényezők tudják kitölteni a tegyük fel maradék 80%-os mentális kapacitását, ezáltal jobb, átfogóbb döntéseket tud meghozni. Egy kezdő játékos számára viszont, mivel még nincsen olyan tudattalan szinten elsajátítva a megfelelő játék például egy JTs-el K96r flopon, ezért mondjuk 70%-át igényli a mentális kapacitásának, hogy végiggondolja mi volt a preflop akció, mi az ő lapja, milyen a flop, és ezzel mit csináljon most, ezért kevesebb tényezőre tud fókuszálni a hatékony döntés meghozásában. Marad 30%-a, hogy az ellenfél lapjait is figyelembe vegye, az ő tendenciáit, fish vagy regulár-e a játékos, a korábbi readeket, végiggondolja az akciót a 3 utcára, és ezek alapján még meg is hozza a jó döntést. 

Sokkal, sokkal valószínűbb, hogy az első játékos jobb, nagyobb +EV döntést hoz az adott szituációban, mivel általánosságban minél több tényezőn alapszik a döntés, annál nyereségesebb lesz. 

Ezért nagyon fontos a megannyi gyakorlással töltött óra, amit az asztaloktól távol töltünk, mert lehetővé teszi, hogy a megfelelő képességeket, és döntéseket egyre mélyebben, tudatalatti szinten is elsajátítsuk, és ezáltal konzisztensebb és jobb teljesítményt nyújtsunk póker közben.

 

Kiválóság

Sokan úgy tekintenek a fejlődésre, mint egy lineáris folyamatra.  

Ez alapján sokkal könnyebb lenne az utunk, mint az a való életben kinéz, amikor el akarunk sajátítani egy képességet. George Leonard – Mastery c. könyvében a fejlődés folyamatát veszi górcső alá, azaz hogyan néz ki a fejlődés folyamata a valós életben. Tényleg ennyire szép és egyenletes lenne, mint ahogy sokan gondolnak rá? 

Több évtizednyi Aikidó oktatás után a következő folyamatot találta helytállónak magánál és tanítványainál is, illetve az élet bármely más területén, ahol képességek elsajátításáról van szó:

Ahogy a képen is látható a fejlődés folyamata inkább emelkedésekből, visszaesésekből, és stagnálásokból áll és nem egy egyenletes útból. Az emelkedő rész alatt ugrik egyet a fejlődésünk, ami egy csúcshoz vezet, majd ezután következik egy visszaesés, és utána a stagnálás állapota, ahol a legtöbben feladják az adott dolgot, mivel nem érzik a fejlődést. 

Leonard szerint a fejlődésünk 70-80%-ában ebben a stagnálási állapotban vagyunk, amikor úgy tűnik, mintha egyáltalán nem haladnánk előre. Ilyenkor megjelennek negatív gondolatok az emberben, azt megkérdőjelezve, hogy jó úton halad-e, jól csinálja-e a dolgokat, vagy esetleg érdemes-e egyáltalán folytatnia az utat, ha úgyse fejlődik már. A legfontosabb, hogy ezekben az időszakokban, amikor úgy érezzük, hogy nem haladunk, akkor is kitartsunk, és elkötelezetten tegyünk a fejlődésünk érdekében, bízva benne, hogy a kitartó és megfeszített munka meghozza majd az eredményt. 

A kulcs, hogy elsajátítsunk egy folyamat-orientált szemléletet siker-orientált helyett, azaz ne a végcélhoz méregessük magunkat folyamatosan, hogy “Ott vagyok már? És most? Most ott vagyok már?”, mert akkor elkerülhetetlenül megjelennek a negatív gondolatok a fejünkben, mivel az utunk 80%-ában nem fogunk egyáltalán látni haladásra utaló jelet. Helyette inkább arra törekedjünk, hogy a lehető legjobban végezzük azokat a tevékenységeket, amiket meghatároztunk, hogy elvezetnek a célunkhoz, és bízzunk benne, hogy az eredmény majd a megfelelő lépések megtételének hatására magától elérkezik majd. Hasznos dolog néha megállni, és mérlegelni, hogy jó úton haladunk-e, és érdemes-e korrekciót végrehajtanunk, azonban ha ezeket a szükséges változtatásokat elvégeztük, fókuszáljunk újra arra, hogy mit tudunk tenni az ügy érdekében.

 

A világklasszissá váláshoz 2 tényezőre van szükség:

  • Mély gyakorlás (a képesség lassú, megfontolt gyakorlása során újra és újra elektromos impulzusokat indítani az agyunkban, amely hatására a körülötte lévő myelin réteg egyre növekedik, és ezáltal az elektromos jelek gyorsabban, és precízebben tudnak haladni az idegrostjainkon, magyarán egyre jobban tudjuk végrehajtani az adott képességet)
  • Motiváció 

Eddig az első tényezővel foglalkoztunk, lássuk mi a másodiknak a szerepe. 

Motiváció

A tehetség másik tényezője a mély gyakorlás mellett a motiváltság. A belső tűz lángra lobbantása teszi lehetővé, hogy napról napra belerakjuk a szükséges munkát és energiát a mély gyakorlásba, ami elkerülhetetlen a képességeink fejlesztése érdekében. Minél több mély gyakorlást végzünk, annál több myelinnel borítjuk be az idegrostjainkat, és annál gyorsabban, precízebben, és hatékonyabban tudjuk végrehajtani a tudást a gyakorlatban. 

A megfelelő motiváltságot azáltal tudjuk elérni, ha tisztán látjuk, hogy amit csinálunk, annak van jelentősége az életünkben, és előrébb visz minket. Szivaccsá kell változtatnunk az elménket, hogy a lehető leghatékonyabban fogadja be és dolgozza fel az információkat a fejlődésünk érdekében. Tapasztalatom szerint ehhez az kell, hogy legyen egy erős motivációnk/célunk, hogy miért akarjuk azt az adott dolgot; vagy miért akarunk jobbá válni benne? Erre a felismerésre könyvek olvasásánál döbbentem rá, hogy amikor van egy adott cél, hogy mire keresek megoldást éppen, és miért akarom azt az adott könyvet olvasni, az elmém úgy működik, mint egy szivacs és rengeteg információt tud befogadni, és zseniális kapcsolatokat talál a területek között, például, hogy milyen hatással vannak egymásra. Magyarán, ha megvan a MIÉRT? az ember fejében, a megfelelő belső késztetés, akkor a fejlődésünk lényegesen felgyorsul, és ez az, amit minden téren el akarunk érni.

A belső tűz felébresztésében és fenntartásában jelentős szerepet játszanak a hatékony célok kitűzése, és ez alapján megfelelő fejlődési terv készítése. Ezzel a témával főként a cikksorozat 4. része fog foglalkozni, így majd ott fejtem ki részletesen. 

 

Hatékony fejlődés pókerben

Láthattuk, hogy a kiváló képességek eléréséhez egyrészt meg kell találnunk a belső motivációt, hogy belerakjuk a rengeteg energiát a gyakorlásba, másrészt pedig gyakorlás során minél mélyebb, megfontoltabb módon kell fejlesztenünk a képességet, a határainkon mozogva, ahol kilépünk a komfort zónánkból, és hatékonyan tudjuk fejleszteni a képességeinket.

 

Tim Ferriss, a már említett gyorstanulás guru szerint, a hatékony fejlődés néhány fontos alapelvvel kezdődik, és a következő lépéseket takarja:

1. Lebontás

Ez ugyanazt takarja, mint a már feljebb említett feldarabolás, azaz itt is az egész folyamatot felbontjuk a legapróbb részekre.

2. Kiválasztás

Itt a 80/20 % elve alapján, kiválasztjuk az egységekből azt a 20%-ot, ami az eredményeink 80%-hoz vezetnek. Azaz pókerben melyek a legfontosabb szituációk, amik az eredményünkre/winrate-ünkre a legnagyobb hatással vannak. Hiába klassz dolog a 5-bet bluffing koncepciója, ha olyan ritkán fordul elő, és ezért olyan minimálisan befolyásolja a win rate-ünket, ha jobbá válunk benne, hogy a ráfordított időnket és energiánkat inkább olyan területre érdemes szánni, ami nagyobb hatást produkál. Például az egyik ilyen terület a PFR-ként való játék. Ez a leggyakoribb szituáció, amiben részt veszünk, és emiatt kis fejlődés is nagy eredmény-növekedéshez vezethet.

3. Sorba rendezés

Ha megvan a legfontosabb 20%, akkor határozzuk meg, hogy milyen sorrendben fogunk rájuk fókuszálni. Például 1 hétig foglalkozunk jobban az egyik területtel, majd következő héten a következővel, és így tovább. 

 

Geoff Colvin kutatások alapján azt ajánlja, hogy minden egyes munkanapon érdemes mikro-célokat kitűzni, hogy éppen mire fókuszáljunk. A leggyengébben teljesítő személyeknél egyáltalán nem voltak ilyen mikro-célok a munkájuk során, a közepesen teljesítőknél eredmény-orientált célok voltak, a legjobbaknál viszont folyamat-orientált célok. Pókerben ez azt jelentheti, hogy adott session-ökre meghatározunk bizonyos dolgokat, amikre jobban odafigyelünk, hogy ezáltal is elmélyítsük a tudásunkat, és átvezessük asztalon kívüli gyakorlásból rendes játékhelyzetbe. 

Mély gyakorlásra további példa lehet, ha hand reading (kézelemző) gyakorlatot csinálunk, mint például, amit Neverbluffing30 javasol, hogy flopzillában fokozatosan végigvesszük utcáról utcára az ellenfél lehetséges range-ét, egyre inkább leszűkítve riverre, és ha benne van a mutatásnál az ellenfél handje az általunk leszűkített range-ben, akkor adunk magunkat 1 pontot, ha nincs akkor 0. És ilyenből megcsinálunk napi 10-et. Majd idővel látszani fog, hogy javul-e az átlagpontszámunk és jobbakká válunk-e a hand readingben. Ez egy tipikus példája a megfontolt gyakorlásnak, mivel lassú, körülményes erőfeszítést igényel, hogy mélyen elgondolkozzunk a szituációról, és ezáltal a képességünk a háttérben (elménkben) egyre jobbá válik, mégha nem is látjuk, csak hosszú idő elteltével. 

További jó példa, amit sokan ajánlanak, és most már látjuk is a biológiai okait, hogy miért: aktív videó nézés passzív helyett. Azaz ne chips evés, meg facebookozás közben nézzük a pókervideót, hanem aktívan álljunk meg a döntéshozásoknál, végiggondolva a szerintünk megfelelő lépést, majd elindítani a videót, és összeegyeztetni a mi lépésünket a coach-éval, vagy videókészítővel, és eldönteni, hogy melyik a jobb. 

Kutatások alapján a következő tényezők is növelik a tanulás hatékonyságát:

  • lefekvés előtti tanulás
  • felkelés után a nehezebb részeket átnézni újra
  • délutáni szieszta, azaz egy 15-30 perces alvás (az agyunk az alvás során dolgozza fel a tanultakat) 

 

Összefoglalás:

  • a tehetségként emlegetett tényező a kiemelkedő teljesítményeknél, gyakran igazából a megfeszített, hosszú távú mély gyakorlás és kemény munka eredménye, amelyet a háttérben egy erős motiváció éltet
  • ezeket az elemeket bárki felhasználhatja akármilyen képesség elsajátításáról is legyen szó
  • a képesség nem más, mint myelin réteg, amely az idegrostokat burkolja be, és amely meghatározott feltételek hatására nő (mély gyakorlás)
  • minél nagyobb myelin réteggel rendelkezünk adott képességek esetén, annál gyorsabban, hatékonyabban, és eredményesebben tudjuk azt végrehajtani
  • a kiválóság 10.000 dedikált gyakorlással töltött óra eredménye
  • ezt az időt bizonyos folyamatokkal felgyorsíthatjuk, amely hatására akár jóval rövidebb idő alatt is a legjobb 5%-ban találhatjuk magunkat egy adott területen 

  

Habár vannak kivételes tehetséggel születő emberek (például Pavarotti, vagy Pelé), a legtöbbször nem ez a kiemelkedő személyek sikerének alapja, hanem sokkal inkább a kitartó gyakorlás. Erre próbált rávilágítani ez a cikk. A következő rész a mentális felkészültség hátterében lévő folyamatokról, és a hatékony célkitűrésről fog szólni. Ha bármi kérdésetek vagy visszajelzésetek van, írjátok le nyugodtan.  

Sok sikert az asztaloknál. 

West

No comments yet.

Leave a Reply